Anna az elsőszülöttünk, így tapasztalatlan szülők révén nem gondoltunk rá, hogy bármi baj lehet a mi gyönyörű babánkkal.
De nem csak mi nem gondoltunk rá, sajnos elkerülte az újszülött osztályon dolgozók figyelmét, és ami azt illeti még rengeteg hozzáértő szakember figyelmét is. Nem vette észre a gyermekorvosunk és a védőnőnk sem, hiszen ez nem egy gyakran előforduló dolog, és hát a kiskönyvébe is be volt írva, hogy BERA mko. rendben.
„A kezdetek (1)” bővebben
Még a váróteremből felhívtam a klinikát, ahová irányítottak. Hiszen itt hiába adnának hallókészüléket, a semmit nem lehet felerősíteni, ők nem tudnak segíteni. Azt mondanom sem kell, hogy hiába tette hozzá a doktornő, hogy van rá esély, hogy a cochleáris implantátummal majd megtanul beszélni, akkora sokkot kaptunk, hogy teljes volt a kétségbeesésünk. Ugyanakkor végre megkaptuk a választ, amit már régóta kerestünk. Két nap múlva már mehettünk is egy újabb vizsgálatra, pedig neten több hétre előre lehet csak bejelentkezni.
Sokak számára ismeretlen lehet ez a szakma, de egy hallássérült gyermek életében Ő lesz az egyik legfontosabb személy a beszédtanulásnál. A szurdopedagógus egy gyógypedagógus, aki hallássérültekkel foglalkozik. A klinikán elmondták mennyire fontos szerepet tölt be általában a család életében, de el sem tudtam képzelni mekkora segítséget nyújt majd a mindennapokban a tanácsaival, és nem csak a beszédre vonatkozóan.
Bevallom őszintén, hogy kicsit összefolynak az emlékeim ezzel kapcsolatban, így most utána kell járnom pontosan mire milyen sorrendben került sor, de arra az érzésre pontosan emlékszem, hogy mindig mindenért küzdeni kell, semmi sem megy csak úgy magától.
Csak most tudatosult bennem, hogy én valahol elakadtam a diagnózis feldolgozása során. Lassan három évvel a műtét után jutottam el a gyászfolyamat utolsó szakaszához, az elfogadáshoz, pedig azt hittem ez már réges rég megtörtént 🙂
„Elfogadás” bővebben