A műtét és az azt megelőző vizsgálatok (4)

Bevallom őszintén, hogy kicsit összefolynak az emlékeim ezzel kapcsolatban, így most utána kell járnom pontosan mire milyen sorrendben került sor, de arra az érzésre pontosan emlékszem, hogy mindig mindenért küzdeni kell, semmi sem megy csak úgy magától.

Az első altatás volt a legnehezebb. Látni, ahogy Anna sírástól rázkódó kis teste hirtelen elernyedt. A férjem meglepett, ijedt arca, amikor minden átmenet nélkül abbamaradt a sírás, és a vállára nehezedett a kislányunk teljes súlya. A második már nem annyira ijesztő, a harmadikról, negyedikről, ötödikről, hatodikról meg már emlékeim sincsenek. Így utólag nevetséges, hogy többször arra hivatkozva utasították el a BERA vizsgálatot, hogy kicsi még az altatáshoz. Persze a mi esetünk nem általános, jobb esetben csak az MR vizsgálathoz, és a műtéthez kell altatás, de a miénk nem egy szokványos történet. Anna fülgyulladását követően kétszer voltunk hallásvizsgálaton, ahol mindent rendben találtak, mégis volt bennünk egy érzés, hogy valami nincs rendben, így a fül-orr-gégészeten kivették az orrmanduláját a kezdeteknél említett kórházban. Hiába kértem, hogy ha már úgyis elaltatják, akkor csinálják meg egyúttal a BERA vizsgálatot, az volt a válasz, hogy ahhoz másfajta altatás kell, nem lehetséges.A műtét utáni felépülést követően 3-4 hét múlva sem tapasztaltunk javulást a hallásában. Kértünk egy újabb hallásvizsgálatot, amin újra megállapították, hogy reagál a hangokra, minden rendben. Viszont ekkor már nem hagytam annyiban, kértem, hogy beszélhessek a főorvossal, mert nem hiszek az eredményben, nem fejlődik a beszéde, nem fordul oda az esetek 80%-ában, és már 2,5 éves. Könyörgés és győzködés árán sikerült egy BERA vizsgálatot kiharcolni, de azt azért odaírták a papírra, hogy a szülő kérésére, amúgy az audiovizuális vizsgálat alapján rendben a hallása. Hát nem volt rendben. Miután átkerültünk a klinikára, ki kellett deríteni alkalmas-e a műtétre, illetve a genetikai vizsgálathoz szükség volt egy vérvételre is. Itt is kértem, hogy kössék össze a vizsgálatokat, hiszen ha a CT vizsgálathoz úgyis altatni kell, akkor nyugodtan lehetne vért venni tőle, de szintén az volt a válasz, hogy nem lehetséges. Ugyanis másik kórházban lesz a CT, és ott nem biztos, hogy van olyan kémcső, ami a genetikai vizsgálathoz kell. A másik kórházban viszont szerencsém volt, mert az altatóorvos fiatal volt és kedves, ismerte az audiológusunkat, és mondta, hogy hívjam fel, kérdezzem meg milyen speciális kémcsőbe kell az a vér, mert ő szívesen leveszi, hogy ne kelljen még egyszer megszúrni az én kicsikémet. És ez az apróság ott akkora magabiztosságot adott, hogy megint sikerült elérni valamit, illetve maga a tudat, hogy igenis vannak jó emberek, akik rugalmasak tudnak lenni, ha már a rendszer ennyire kötött, csak meg kell találni őket. A CT vizsgálat azt mutatta, hogy Anna alkalmas a műtétre, amivel kapcsolatban viszont voltak kételyeink. A klinikán azt javasolták, hogy először csak az egyik oldalra kapjon implantátumot, a másik oldalra pedig majd egy-másfél év múlva. Le kell borotválni a haját, altatás, vérvétel, a sebgyógyulás 3-4 hét, és mindezt megismételni másfél év elteltével. Mivel épp nem voltak műtétek, mert a tenderezés elakadt, nem álltak rendelkezésre a belső egységek, és kérdéses volt, hogy mikor kerülhet ránk a sor, tovább gondolkodtunk, érdeklődtünk, ismerkedtünk a témával. Beléptem a MACIE facebook csoportba, és az egyesületbe, ami a lehető legjobb közeg az informálódásra. Így került képbe egy másik klinika, ahol bilaterális műtétet is végeznek, nemzetközi szinten elismert professzorok. Úgy gondoltuk ez a legjobb döntés, hiszen ha mindkét oldalt meg tudják műteni egyszerre, akkor nem kell még egyszer kitenni őt ezeknek a megpróbáltatásoknak. Újabb altatásos BERA (ahol negyedszerre sikerült csak vénát találni, így az a szúrás, amitől előzőleg megmentettem, már nem tűnt olyan hatalmas sikernek😅)Még egy altatásos MR vizsgálat, majd maga a műtét, éppen egy nappal a 3. születésnapja előtt már túl voltunk rajta, és mehettünk haza. A készülék külső egységét július 15-én kapta meg, azért emlékszem ennyire pontosan, mert eredetileg erre a dátumra vártuk a születését is, csak valamiért 3 héttel korábban elindult. 🥰 De a hallás-életkorát innen számítjuk, idén lesz 3. éve, hogy megkaptuk, és most már nyugodt szívvel azt üzenem mindenkinek, hogy de igen, minden lehetséges, csak nem szabad feladni, és meg kell találni az utunkon a megfelelő embereket. ❤️