A második beállításunk a budapesti fizikusnál nagyon jól sikerült. Anna minden hangnál mutatta jó-e úgy, vagy túl hangos. Megállapítható volt, hogy a mélyebb hangokra érzékenyebb, azokat halkítani kellett, a magasabb hangokat pedig jobban bírja, azokon lehetett hangosítani. Viszont a férjem hangját azóta kevésbé érti, többször visszakérdez 😀
A szurdopedagógusunk felhívta rá a figyelmet, hogy a csoportban Anna kevésbé figyel az óvónőre, a háttérzaj túlságosan elvonja a figyelmét, ezért a mikrofonokat úgy állította be a fizikus, hogy a beszédre érzékenyebbek legyenek.
A kimondott hangokat szépen elismételte Zsolti bácsi után, így teljesen elégedetten távoztunk. Havonta lehetett lépkedni a hangosabb programok felé. Azóta már a harmadik programnál járunk, és teljesen jól viseli.
Végezetül teszek fel három videót, amin Anna a következő verset mondja egy-egy év különbséggel, így jól látható a fejlődése az évek során:
Esik az eső, kopog a jég, dörög az ég. Villámlik, lecsap, és kisütött a nap.