Nem tudom ki hogy van ezzel, lehet ez természetes egy hallássérült gyermekkel, az is lehet, hogy az ép hallókkal is ugyanilyen, vagy hogy másnál ez nem okozott gondot, és csak én vagyok túl aggódó, de nemrég jöttem rá, hogy én bizony túlféltettem Annát és ennek sok-sok olyan hátránya volt, amit eddig észre sem vettem.
Például nehezen szokott be az óvodába, nem akart ott aludni az első két évben, nehezen teremtett a gyerekekkel kapcsolatot. Aztán amikor visszamentem dolgozni, sokkal kevesebb időnk maradt az otthoni foglalkozásokra, már nem volt lehetőség ebéd után hazajönni az óvodából, és ezt a kezdeti ellenkezés után egész könnyen elfogadta. Hogy megkönnyítsük az átmenetet, elkezdtünk vele a szakszolgálat által szervezett szorongásoldó csoportos foglalkozásra járni, hogy bátrabban tudjon kapcsolatot teremteni, és azóta jönnek sorra a pozitív visszajelzések. Sokkal nyitottabb lett a kortársak felé, felszabadultabb az óvodában, bátrabban kezdeményez, el tudja mondani, ha valami baj van, meghívták egy szülinapi zsúrra is, ahol mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Persze biztosan annak is köszönhető ez, hogy már néhány hang pontosabb, és sokkal érthetőbb a beszéde is, de mégis meglepő, hogy kevesebb figyelmem jut rá, ő pedig sokkal-sokkal felszabadultabb lett. Én valahogy pont fordítva képzeltem ezt a dolgot, és nehezen is fogadtam el, hogy mostantól napi 9 órát távol töltök a családomtól, és munka után már se nekem, se neki nincs kedve feladatozni, csak hétvégenként jut időnk néha-néha ilyesmire, mégis jobban fejlődik, mint korábban. 🥰
Minden téren az elengedés kap szerepet most az életünkben. Szeretett szurdopedagógusunktól szeptembertől más veszi majd át az óvodai fejlesztéseket. Nagyon bízom benne, hogy a nyitottabbá válásával Anna ezt a változást is könnyebben viseli majd, és persze abban is, hogy az új szurdopedagógusával is hasonlóan jó kapcsolatot sikerül majd kialakítanunk. Nehezen megy nekem az elengedés, de azt vettem észre, hogy valahogy sokkal nyitottabbá tesz, ha néha csak úgy hagyom a dolgokat történni, és jobban is érzem magam így, szóval hajrá! Engedjétek el magatokat, és a gyerekeiteket is! 😅 Nem kell túl aggódni a dolgokat, mert attól aztán senkinek sem lesz jobb. Valahogy mindig volt, és mindig lesz. Előttünk és utánunk is.