Még a váróteremből felhívtam a klinikát, ahová irányítottak. Hiszen itt hiába adnának hallókészüléket, a semmit nem lehet felerősíteni, ők nem tudnak segíteni. Azt mondanom sem kell, hogy hiába tette hozzá a doktornő, hogy van rá esély, hogy a cochleáris implantátummal majd megtanul beszélni, akkora sokkot kaptunk, hogy teljes volt a kétségbeesésünk. Ugyanakkor végre megkaptuk a választ, amit már régóta kerestünk. Két nap múlva már mehettünk is egy újabb vizsgálatra, pedig neten több hétre előre lehet csak bejelentkezni.
Ég és föld a különbség a két intézmény audiológiája között, mind szakmailag, mind emberileg. Itt először éreztem, hogy jó kezekben van a gyermekünk, még minden rendben lehet, van remény. Az a szakmai hozzáértés, és empátia, amivel hozzánk fordultak, egyszerűen páratlan a hazai egészségügyben.Itt először merült fel, hogy a BERA vizsgálatot természetes alvásban is el lehet végezni, nem kell hozzá altatás. (Az volt a gyermekorvosunk és a fül-orr-gégész indoka minden alkalommal, amikor felmerült az objektív hallásvizsgálat kérésünk, hogy Anna olyan kicsi még az altatáshoz.) Kaptunk tartós beteg igazolást, MÁK kártya, magasabb családi pótlék igényléséhez útmutatást, illeszték mintavételhez beutalót. Majd pár héttel később megkaptuk a hallókészüléket. Ami, mint utóbb kiderült, egyáltalán nem felesleges, mert egyrészt megtanulja a gyermek, hogy van a fülén valami, másrészt a legkisebb inger is, ami eléri a hallóideget, az segíti a későbbiekben a hallás-észlelés alakulását.
“Hallókészülék (2)” bejegyzéshez egy hozzászólás