Nálunk ez sem volt egy egyszerű történet… A felülvizsgálat a hallásvizsgáló bizottságnál március 16-án volt. Egyetlen budaörsi suli tartott már ezelőtti időpontban iskolanyitogatót, az összes többi későbbre ütemezte. Megkérdeztem, hogy hallássérült diákjuk volt-e már, amire azt a választ kaptam az intézményvezető helyettestől, hogy még nem, de az igazgatóval külön kellene egyeztetnem erről, mert ez egy speciális dolog, és akkor fel kellene készülniük a fogadására. Hall valamit azért a gyermek?
Elkezdtem mondani, hogy az implantátummal majdnem olyan a hallása, mint a normál hallóké, meg a beszéde is érthető, már csak egy-két betűcsere van, de erre is ugyanaz volt a válasz, hogy az igazgatóval kellene egyeztetni erről.
Valahogy a reakcióból látszott, hogy mennyire nem tud mit kezdeni már a kérdéssel sem, szóval úgy döntöttünk ide biztosan nem íratjuk be Annát.
A következő lehetőségünk a helyi általános iskola lett volna, ahol a kisebb létszám és a kevesebb utazás nagyon vonzóak voltak. El is mentem lelkesen a nyílt napra, majd a szülőire is. Három osztály indult, de az egyiket alapból kizártuk, mert beszédhibával nem javasolt a kéttannyelvű osztály.
A másik induló osztálynál a kizáró ok az volt, hogy a tanító néni nem vette észre, hogy két kislány felváltva sírt az óráján, mert nem tudták követni a virág hajtogatásának lépeseit. Ők voltak az utolsók, akikhez odament segíteni, majd megkérdezte az egyiktől miért szipog, meg van fázva? A kislány mondta, hogy nem. Akkor bömbölsz?
És mivel erre már nem érkezett válasz, nem is folytatódott ez a párbeszéd. Csendben javította a lányok tulipánját, majd mintha mi sem történt volna, folytatódott az óra.
Tudni kell, hogy az én lányom is első gyerek lévén elég maximalista, képes elsírni magát, ha nem sikerül valami, és sose zárnám azzal rövidre, hogy bömbölj csak.
Szóval egy kicsit érzékenyebb tanító nénit szerettem volna.
És akkor jött a harmadik tanító néni, aki csoportmunkával mutatkozott be. Látszott, hogy szeretik a diákjai, ő is szereti a diákjait, differenciál, érti a dolgát, szóval egyértelmű volt, hogy őt fogjuk választani.
A szurdopedagógusunk mondta, hogy ő is szeretne vele megismerkedni, mert ez ugye egy hosszabb együttműködés lesz köztük, érdemes “lecsekkolni”, hogy mennyire együttműködő.
Írtam e-mailt a beiratkozós címre, és nagyon kedvesen megadták a tanító néni elérhetőségét, hogy közvetlenül vele egyeztessek.
A tanító néni visszaírt, hogy ő teljesen megérti, hogy, mint anyuka, izgulok az iskolakezdés miatt, de ő túl korainak tartja ezt a találkozót. Majd ha megkapja az osztálya névsorát, és Anna is oda kerül, akkor ő maga kezdeményezi majd, mert szereti megismerni a diákjait, de szerinte ez korai még. Azért találkozott velünk a vezetőséggel való egyeztetés után, de hangsúlyozta, hogy nem látja értelmét, Anna is ugyanolyan gyerek, mint a többiek, sőt, neki megvan az az előnye, hogy már diagnosztizálták, mert van sok problémás gyerek, akinél nem tudják mi a baj. Anna sírva fakadt a beszélgetés alatt, és teljesen elzárkózott, nem szólalt meg egyáltalán. Később amikor beszéltünk róla, azt mondta, hogy a tanító néni túl hangosan nevetett, azért sírt. Kedves volt amúgy, de volt egy rossz érzésem amiatt, hogy alábecsüli a problémánkat. Azért részt vettünk a nyílt napon, de Anna továbbra sem volt hajlandó vele semmilyen kommunikációra.
Közben a suliról is hallottunk pár negatív véleményt, szóval képbe került egy harmadik iskola.
Tudni kell, hogy mivel ott nem vagyunk körzetesek, csak 10% esélyünk volt bekerülni, ezért ezt az elején elvetettük. Anna egy rajzverseny díjátadóján járt ott valamikor március végén, és azóta többször mondta, hogy oda szeretne járni, ő bizony oda fog iskolába járni.
Így hát mivel a másik kettőt kizártuk, megpróbáltuk, és sikerült 🙂
Nagyon bízunk benne, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk. Gyermekközpontúak, az osztályozás és a fakultáció csak harmadik osztálytól indul, minden tanító néni mellett van egy pedagógiai asszisztens is, és két implantos is tanul jelenleg náluk, szóval nem újdonság senkinek, hogy van ilyen, vigyázni kell rá, és foglalkozni vele. Öt gyerek kezdi még Anna csoportjából ugyanabban az osztályban az elsőt, köztük a legjobb (vagy ahogy Anna mondja, a legkedvencebb) barátnője is 🙂 Szóval várjuk nagyon a szeptembert 🙂