A beiratkozàs még a CI műtét előtt volt. A helyi óvodában azt mondták, nem igazán tudják hogyan működik a szurdopedagógus-ellátás, de utánanéznek, így az utolsó pillanatban megnéztünk egy másik óvodát is, a férjem munkahelyéhez közel.
Telefonon egy speciális óvodát javasolt az óvodavezető, azonban a személyes elbeszélgetés alkalmával meggyőződött róla, hogy Anna mennyire jól tájékozódik, és biztosított róla, hogy ha találunk szurdopedagógust, az önkormányzat állja majd a fejlesztéseket, és ezt beépítik az óvoda költségvetési tervébe. Mivel Anna unokatestvére is ide járt, az óvodavezető is nagyon szimpatikus volt, emellett döntöttünk.
Első körben elutasították a jelentkezésünket, mivel ilyenkor csak a körzeteseket veszik fel. Fellebbeznünk kellett a fenntartó önkormányzatnak címzett, de az óvodavezetőnek küldött levélben, majd ezt követően kaptuk meg a felvételéről a határozatot. Így Anna szeptemberben elkezdhette az óvodát.Nehezen szokott be, beszéd nélkül a barátkozás is nehezebben ment, így az első két évben nem aludt bent ebéd után, és mi nem erőltettük. A harmadik év hozta meg az áttörést. Mostanra tud a gyerekekkel is beszélgetni. Eddig főleg a felnőttekkel kommunikált, leginkább a dadus nénikkel, akik valahogy közelebb álltak hozzá. 😊 Itthon már rég teljes mondatokban beszélt, de az óvodában még mindig csak egy-egy szóval fejezte ki magát. Az okát nem tudom biztosan, csak találgatok, hogy mostanra lett elég magabiztos a kezdeményezéshez, vagy elég bátor, hogy elfogadja mások közeledését. A lényeg, hogy még van egy éve az óvodában, amely során végre felhőtlenül boldog lehet. 🥰