Sokan küzdünk ok nélküli félelmeinkkel, amelyeknek gyökerei sokszor a gyermekkorunkig nyúlnak vissza. Így szerintem nagyon fontos, hogy a saját gyerekeinknél figyeljünk erre. Épp ezért örülök neki annyira, hogy a lányaim már meg tudják fogalmazni, ha valami bántja őket, szégyenlősek, vagy csak félnek, szoronganak valami miatt. Mert akkor azon tudunk változtatni, megoldást keresni. A mostani fogadóórán például már el tudtam mondani, hogy Anna nem szeret az asztalánál enni, mert a mellette ülő kisfiú sokat rosszalkodik, és mától a legjobb barátnője mellett ül. 🙂
De nem mindenre az elkerülés a megoldás.
Sokszor inkább bátorság kell, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, meghúzzuk a határainkat, hogy érezzük, biztonságban vagyunk. Aztán visszanézve megkérdezzük magunktól: tényleg ettől féltünk annyira? Sokszor a bolhából csinálunk elefántot mi felnőttek is! 😀 A gyermekeinknek pedig minden elefánt 😀 Nekünk szülőknek pedig fontos feladatunk, hogy megmutassuk, hogyan varázsoljuk vissza az elefántokat bolhává. 🙂
Anna egyre felszabadultabb, és nagyon sokat dolgozunk is azon, hogy ez így legyen. Tavaly járt a szakszolgálatnál egy szorongásoldó csoportba, idén pedig pszichodráma foglalkozásokon vesz majd részt.
Csatolok egy friss videót ahol a kedvenc dalát énekli. 🙂