Anna nagyon sokat nyitott az év folyamán, és ennek kiteljesedése nyáron a táborozások alkalmával mutatkozott meg igazán.
Tavaly kudarcba fulladt az ilyen jellegű próbálkozásunk, a hét közepére sírva kérte, hogy hazajöhessen velünk, és mi nem erőltettük, hogy maradjon.
Idén viszont két táborban is örömmel vett részt.
Az első a Tisza-tónál évek óta megrendezett MACIE szervezésű nyári tábor volt, a cochleáris implantáltaknak és családtagjaiknak. Néhány emberrel már találkoztunk más rendezvényen, de igazán nem ismertünk senkit. Ennek ellenére az összeszokott csapat úgy fogadott minket, mintha régi ismerősök lennénk.
Szuper előre szervezett programok voltak, amiken Anna is nagyon szívesen részt vett. Már első este új barátságok szövődtek, és ahogy közeledett a hazaindulás pillanata, egyre többször elhangzott a szájából, hogy ő ezentúl mindig szeretne jönni.
A következő héten pedig már egyedül táborozott, méghozzá egy olyan iskolakezdésre felkészítő táborban, amit a szurdopedagógusa szervezett. Itt rengeteg kalandban volt része, mozgásos, számolós feladatok is voltak, közös alkotások készültek, együtt kellett működni, de önállóan is lehetett alkotni. Ő volt az egyetlen hallókás, de semmiben nem maradt el az ép hallású társaitól. Barátkozott, részt vett a feladatokban, kezdeményezett, képviselte magát. Itthon is dúdolgatott, jókedvűen ment minden reggel. Nagyon bízom benne, hogy ezekkel a tapasztalatokkal segítettünk neki, és az iskolakezdés is egy szuper kaland lesz.