Anna az elsőszülöttünk, így tapasztalatlan szülők révén nem gondoltunk rá, hogy bármi baj lehet a mi gyönyörű babánkkal.
De nem csak mi nem gondoltunk rá, sajnos elkerülte az újszülött osztályon dolgozók figyelmét, és ami azt illeti még rengeteg hozzáértő szakember figyelmét is. Nem vette észre a gyermekorvosunk és a védőnőnk sem, hiszen ez nem egy gyakran előforduló dolog, és hát a kiskönyvébe is be volt írva, hogy BERA mko. rendben.
A későbbiekben a Dévény-tornász, a babaúszás-oktató, a TSMT terapeuta, a Craniosacrális terapeuta, a bölcsődei dolgozók, a fül-orr-gégészek, a hallásvizsgálók a magánrendelésen, a hallásvizsgálók a kórházi rendelésen, a hallásvizsgálók a másik kórház rendelésén.
Aztán Anna 2,5 éves korára a 4. hallásvizsgálatán, amely végre nem audiovizuális volt, hanem objektív hallásvizsgálat, amit altatásban, a válaszreakciók alapján mérnek (BERA vizsgálat) kiderült, hogy: “Nincsenek jó híreim, ez a kislány semmit nem hall. Hogy lehet, hogy eddig nem vették észre?”
Azt hozzá kell tennem, hogy az első hallásvizsgálatra egy fülgyulladást követően került sor, és miután megkértük a bölcsődei dolgozókat, hogy figyelgessék, ők figyelgették, és visszajelezték, hogy szerintük nem hall, de mivel a hallásvizsgálóban megnyugtattak, hogy mindent hall, és valószínűleg idegrendszeri éretlenség, ezért mi inkább megnyugodtunk. De a gyógypedagógus, aki az “idegrendszeri éretlenségét” kezelte a bölcsődében, mondogatta, hogy vigyük el másik helyre is. Aztán harmadik helyre is, aztán a 4. helyre is, objektív hallásvizsgálatra, és örök hálám, amiért nem hagyta, hogy tovább ringassuk magunkat abban a hamis reményben, hogy ez majd magától rendbe jön, kinövi, stb….
Ezután felgyorsultak az események, és mi is azon voltunk, hogy minél előbb megkapjon minden szükséges segítséget.
A következő videó még a vizsgálatok előtt készült: